Végbemegy-e közvetlen "ZSÍRÉGETÉS", egészséges emberben, a mozgás során?

2013.04.30 12:05

 

     

    Korunk nagy kérdése, s rögeszméje, hogy gyaloglás és futás során mikor "égetünk zsírt"? Amikor hasazunk és "ég" az izom, vagy a tricepsz gyakorlatoknál "lángol" az izom 3 feje, akkor valóban "szálkásodunk-e" közben? A testépítés kezdeti kora óta megvannak ezek a sztereotípiák, s a mai sportoló ember sem tudja levetkőzni őket. Nézzük tehát a megdönthetetlen módszerrel, a sejtbiológia segítségével, sportolói nyelvre lefordítva, hogy miért is legenda a mozgás közbeni "zsírégetés".

 

    A részleteket bármely orvosi könyvben megtalálhatjuk, a lényeges rész a következő: a mozgás során felhasznált energiafolyamatok a következő módon mennek végbe. Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a mozgáshoz szükséges energianyerési protokollt a test nem tudja és ami a legfontosabb nem is akarja felrúgni:

 

  1. ATP (Adenozin- Trifoszfát, leggyorsabb energia nyerés)

 

  2. Glikolízis (A glikolízis a szénhidrátlebontás folyamata.)

       Az izomglikogén normálisan 1% körüli koncentrációban található az   izomszövetben, ami egy fejlett 80 kg-os egyénnél megközelítőleg  40%-os  vázizomzat tömeg esetén, 320g összmennyiséget tekintve, mintegy 1280  Kcal gyorsan hasznosítható energiát képvisel.

2a.-alaktacid (anaerob, oxigén jelenléte nélküli)

2b.-laktacid (aerob, oxigén felhasználással)

 

  3.  citrátkör-glikogén,zsír,fehérje

 

 

 

    A mozgás intenzitása és hossza határozza meg az energianyerés módját. A kezdet minden esetben az ATP felhasználása, csak a folyamat további része bizonytalan. Ha a mozgás hossza igényli az oxidációs folyamatok beindítását (pl. futás), akkor a test elkezdi mozgósítani az izmokban tárolt energia, a glikogén hasznosítását. Nézzük az orvosi hátteret: Hosszan tartó, intenzív izommunka esetén a test a tárolt szénhidrát, a glikogén oxidálása során jut energiához. Ennek a raktárnak a kiürülése esetén kénytelen zsírsavak oxidációjából fedezni a további mozgáshoz szükséges energiát. Ez a folyamat azonban súlyosan veszélyezteti a test homeosztázisát (belső környezet dinamikus állandóságát) a felszabaduló aceton és ketonszármazékok miatt(tehát a méreganyagok termelése miatt).

 

    Amíg a glükózkínálat megfelelő,az izomműködés zavartalan. Szinte nullára redukálása esetén az izomsejtek zsírsavakat kénytelenek felhasználni az ATP-reszintézis (helyreállítás) fenntartásához. A zsírsavak lebontása azonban csak a mitokondriumokban, aerob úton történhet, így az időegység alatt felszabadítható energia kisebb lesz, az izommunka intenzitása mérséklődik, hatásfoka romlik. (Tehát kevés bevitt szénhidárt esetén, nincs megfelelő kedvünk és energiánk edzeni.)

 

    Az első tény tehát a protokoll, miszerint amíg van izomglikogén, addig nincs zsíroxidáció. Egy edzett 80 kg-os egyén kb.300-500 gr glikogént raktároz az izmaiban, tehát a munkavégzésre fordítható energia 1200-2000 Kcal. Rögtön látható ebben az esetben is több órás folyamatos munkavégzés szükségeltetik ahhoz, hogy elérjünk a zsíroxidációhoz, miközben nem vehetünk magunkhoz sem szilárd, sem folyékony táplálékot. Nem a pulzus alapján fog a szervezet arról dönteni, honnan származzon a felhasznált üzemanyag. Azt a tényt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az energiaprotokoll elemei közötti átlépés egy átfedéssel biztosított folyamat. Minden lépés között létezik egy vegyes felhasználás, csökken az ATP szint, miközben elkezdődik az anaerob folyamat. Az átmeneteknek zökkenőmentesnek kell lennie.

    A külsőnk, mely nélkül az élet folytatható másodlagos. Az izmaink mérete, definiáltsága ereje csakkülsőséges dolgok. Sőt energiaigényesek, melynek fenntartása extra munkát igényel a belsőnktől.Megtervezett táplálkozással elérhetjük azt, hogy az edzés során megterhelt izomzat regenerálódásához szükséges energiát a test ß-oxidációból eredő energiából szerezze. (mitokondriumban /bab alakú sejtek, az energianyerés központjai/ a zsírsavak a béta-oxidáció során bomlanak le, ciklusonként két szénatommal rövidülnek).

 

    Tehát kalória égetés valósul meg a mozgás során, valamint a súlyzós edzés hatására izmainkat leromboljuk, s minden építő és zsíroxidációval járó folyamat majd utána történik. A maximális folyamatok az alvás során mennek végbe, mikor a szervezetnek szinte csak erre kell koncentrálnia nyugalmi állapotban.

 

 ++

=

 

    Láthatjuk tehát, hogy a megfelelő étrend, fehérje állandó szinten tartása és a szénhidrátok szabályozása, a mozgással: súlyzós edzés (izmok stimulálása, anaerob folyamatok) és a kardio (futás, kocogás, úszás stb., aerob folyamatok, kalória égetés maximalizálása), kombinálva, fogja eredményezni testünk zsírszázalékának változását. Minél bonyolultabb egy szénhidrát váza, annál hosszabban tartja fenn vércukorszintünket, s annál tovább biztosít energiát. A magas biológiai értékűfehérjék (szárnyasok, tojás, hal, tejsavó) pedig a vázizomzat újjáépítésében játszanak szerepet.

 

    S természetesen nem tértünk ki részletesen a dolgokra, mindez csupán egy rövid összefoglaló érdekességképpen. Azért utolsó gondolatként ne fledkezzünk meg a hasznos, "jó" zsírokról sem, melyeket érdemes pótolnunk a szervezet számára, az omega 3, omega 6 és 9 zsírsavakról. Legjobb forrásaik példaként a lenmag és halolajak.

 

    S végezetül ne feledjük: minden embernek "kockás" a hasa, csakis az Egyénen múlik, hogy képes- e elérni, hogy a testzsír csökkentésével megmutassa azt a környezetének és saját magának egyaránt!

 

(Természetesen a szervezet megfelelő működéséhez, az egészséges testzsírszázalék határon belül kell maradnunk, hosszú távon.)

 

Forrás: Élettan,kórélettan egyetemi tankönyv/SOTE

            Életten, kórélettan főiskolai tankönyv/Pécsi Tudományegyetem

            Sejtbilógia tankönyv főiskolásoknak

            Szerves és szervetlen kémia főiskolásoknak

            IFBB edzői szakkönyv